Sziasztok!

Nem tudom,hogy tudom,hogy tud-e valaki segíteni,de bármilyen tanácsot szívesen fogadok

Szóval 17 éves voltam,amikor megismerkedtem egy fiúval.Ő akkor 20 volt. Valamivel több mint 8 évig voltunk együtt (ebből 6 évet együtt is éltünk). Júliusban a diplomaosztóm után pár nappal bejelentette, hogy áprilisban megismert valakit és akkor megmondta a lánynak hogy nem lehet köztük semmi, de végül mégis csak beleszeretett. És akkor, ott, szakított velem. Még aznap hazaköltöztem anyához. 1 hét múlva felhívott sírva, hogy nagyon szeret, de így nem lehet egy kapcsolatra építeni, mert ha most megcsalt, lehet hogy később is megteszi, és ha akkor már van gyerekünk,sokkal rosszabb lenne. azóta csak én hívtam, vagy küldtem neki emailt. Már eltelt 2 hónap, de még mindig szörnyen fáj. Szeretném őt visszakapni. Tudom hogy még mindig szeret, de azt mondja, hogy lépjek tovább. Tudom hogy igaza van, de egyszerűen nem tudok. Csak vele szeretnék lenni. Nekem mindenben ő volt az első. Nem tudom, hogy mit tegyek. Adjak neki egy kis időt? Szerintetek van rá esély, hogy meggondolja magát?

Sajnos ö annyira ragaszkodik a helyhez ahol él,hogy sokkal fontosabb az neki,és egy olyan nő akit nem szeret de ott él a közelében,hogy engem eldobott.Úgyhogy valószínűleg honvágytól szenvedett volna ha ideköltözik.De azt szokták mondani,mindent meglehet oldani ha valaki igazán szeret valakit.Hát ö sajnos így oldotta meg,pedig talán tudtunk volna olyan dolgot kitalálni ami mind a kettőnknek megfelelt volna. Na de már igazán mindegy. sajnos. 

Szia.Ha nem írtad volna akkor sem gondoltam volna arra,hogy nem érthetsz a dologhoz,hiszen az ember annyi mindent lát és olvas,sőt tapasztal meg a saját környezetében akár saját bőrén akár a másén. Sokat aláztam meg magam ö előtte azzal,hogy leírtam szeretem elmondtam neki mennyire és kész voltam bizonyítani is ezt,de csak a falakba ütköztem.Néha néha éreztem egy kis megingást,de mégsem akart pedig tényleg szeret.Azt írta barátnőmnek,hogy szíve szerint velem lenne,de már nem hallgat a szívére.és az érzések majd elmúlnak. :(  Szóval lehetetlen az egész,vele erről már nem lehet beszélni.Így a megalázkodás elkerűlése végett is úgy döntöttem feladom.Nyolc hónapig küzdöttem,és elfáradtam,hiszen egyedűl tettem ezt.Szenved ö is de mindig azt írta ha beleörűlök is akkor sem.Pedig hidd el majdnem beleőrűl a hiányomba és abba,hogy nem lehet velem,de mégis tartja magát ahoz,hogy nem velem akar lenni.Azt hiszem amiatt,hogy ö nem tudna itt élni magyarországon én pedig ott nem tudnék romániába. Már most nem is szoktam látni,kettő napja a blogjaim hatására melyben leírtam jól éreztem magam az augusztus20.ai utcabálon elbúcsúzott mindenkitől.Amíg fájólogokat írtam.addig maradt.Nem értem én ezt mert állt fordítva szokott lenni. :/  Szóval a lényeg,hogy valahogy bele kell nyugodjak,hgy örökre elveszítettem,bár nehéz azzal a tudattal,hogy neki van valakije,és nap mint nap vele lehet.Ez az egy dolog egészen kikészít. :(  de egyszer talán ez is elmúlik.

Na... sztem ezt nem is királynői magatartásnak hívják... hanem józan paraszti észnek és támogatni tudom, mert több exemnél bevált. Úgyhogy totál egyetértek vele. Én mindig őszinte voltam, elmondtam mit szeretnék, mit érzek, aztán a reakció általában véve: nem sok. Azt láttam a környezetemben is, a hisztis nőket imádják... minden kívánságukat lesik, teljesítik. Kell nekik a nyomás. Ez azonban csak az egyik oldal. Csak az a kérdés, megéri e a nőnek ezt a szerepet játszani. Mert ha a másik szereti, akkor a normál beszédhangon elmondottakat is megérti. Ha meg nem... kár vesződni vele, de ha mképp meg akarja az ember lánya tartani, akkor lehet szerepet játszani, trükközni. DE! Nagyon fontos a kapcsolat kezdetétől fogva az önálló és közös  programok is. Nem kell a barátnőket feladni, a hobbit, sem mást. Persze talán a rájuk szánt idő csökkenhet, de semmiesetre sem úgy, hog y a ffi közben meg éli az életét, mert akkor majd talál magának mást és a nő meg barát, hobbi, minden nélkül a hoppon marad. Szóval csak egészséges egyensúlyt kell teremteni és akkor nem kell szerepet játszani, trükközni.

Szegény nagyon sajnállak,tudom milyen érzés a gyűlölet és a szerelem egyszerre.Én csak 18 éves vagyok, de családi háttérek miatt, ne hidd, hogy hülye kis picsa, mit se tud a szerelemről, nekem pont ezek a szerelmek adták meg a reményt a kitöréshez.
Szóval szerintem,beszélj vele. Mondd el mit érzel, egyszer élsz. Egy éelted van. Vagy ha több, akkor akövetkezőben erre nem emlékszel.:)

Ne hagyd veszni azt,akit szeretsz. Soha ne hagyd. Inkább tegyél meg valamit, amit szeretnél,mint, hogy egész hátralévő életedben azt bánd meg, hogy nem tetted meg. Ember ő is, neki is vannak érzelmei, és biztos vagyok benne, hogy ha negatív válaszokat is mond, vissza fog rá ütni az egész. Akár pont attól a csajtól. mert én hiszek abban, hogy a kicsordult könny megbosszulja magát azon aki okozta.remélem segítettem valamit. Ne add fel a reményt.

Sziasztok!
Kérlek segítsetek a tanácsaitokkal.A problémám az, hogy már lassan két éve beleszerettem egy srácba,aki a szomszéd utcában lakik, ő sajnos skinhead, és a barátai nem kedvelnek ezért ő sem. Holott én a lelkébe látok nagyon mélyen,és tudom,hogy nem ilyen, nem neki való.Óriási fájdalmakat okozott, sokszor megbántott, és ezt mind,csak a haverjai kedvéért, és a legjobb barátja, aki szintén ilyen kihasználja,mert tehetős családból származik ő meg nem, és röhög olyan dolgain,ami a személyiségéhez tartozik. Ő nekem nem hisz...
Emelett mikor őt megismertem egy rossz éeltszakaszon mentem át, és így el tudtam fogadni a nézeteit, holott előtte,biztos vagyok benne, hogy a szélsőséges gondolkodásmódjáért SZÓBA SE ÁLLTAM volna vele. Emelett nem tudom elfelejteni,mert 100%osan biztos vagyok benne, hogy valami oka vana kötődésemnek hozzá, és nem csak érezlmi téren, afféle családi karma lehet, az ismerettségünk. Családi vonatkozások nagyon sok van köztünk például,és a gondolkodásmódjától eltekintve pontosan olyan mint én. Kérek szépen valakit, hogy segítsen a tanácsával, mert már nem bírom a szenvedést..Köszönöm!

Sajnos iszonyú nehéz,főleg,hogy tudom hol a szíve.Egyszer mikor eljött kicsi vita alakult ki közöttünk,ö akkor azt hitte el akarom hagyni.Sírva nézett rám azon az estén,én megöleltem és akkor éreztük mind a ketten,hogy egymáshoz tartozunk amíg világ a világ. Könnyes volt a szeme mikor azt mondta sosem lenne képes megcsalni. hittem neki,hiba volt.  Csúnyán szakadt el tőlem,úgy beszélt velem a szakítás napján mint egy kutyával. ezért nehéz igazán meg az érzések miatt.Mindenki feladta a segítségnyújtást,senki sem tudott eredményt elérni,mert nyolc hónapja csak sírok.Már azon gondolkodtam orvoshoz kéne fordúljak,mert már nem tudok mit tenni. 

Hát nem irigyellek, amit leírtál. De amit írnék inkább priviben teszem.

Lehet rajta segíteni szerintem, amíg igaz szerelem él a szívben addig mindig  van remény.