Annyi mindent lehet szeretni egy nőben. És annyi idegesítő szokása lehet. Amit Pasiszemmel vagy ráhagyunk, vagy szóvá teszünk. De utóbbi kivitelezése, egyáltalán nem egyszerű. Különösen nem a kapcsolat elején.

Mi több, meggyőzhető is! Persze, ehhez tudnotok kell főzni. Hiszen minden nőnek kapásból kell fújnia a mondást: a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. De ne csak ezt fújjátok, hanem a forró levesünket is. Ami már majdnem olyan jó, mint a mama főztje.

Néha homokba dugjuk a fejünket. De mi, férfiak, mást szeretnénk dugni. Máshova. Ezt rendszerint a magunk módján tesszük meg. És ha nem szóltok, ez így is marad. Ha viszont elmondjátok, hogy min változtassunk, bedurculunk. Vagy nem.

Folytassuk a múlt heti szexelést! Igaz, most nem nagyon lenne szükségetek rám. Egyetlen férfira sem lenne szükségetek. Mi cserbenhagyunk Titeket, eheti témám tárgyai viszont nem. Kivéve akkor, ha lemerül bennük az elem…

Miért szerencsétlenkedünk, amikor össze is jöhetnénk? Én akarom, úgy tűnik, te is akarod, de mégsem tesszük meg az utolsó lépést. Csúnyán mondva: járhatnánk. De nem járunk. Állunk egy helyben. Miért?

Szó sem lesz semmiféle szexről! Arról viszont annál inkább, hogy bennetek, Hölgyekben megvan az a csodálatos képesség, hogy egy lakásból igazi otthont varázsoljatok. Akár csak annyival, hogy kiraktok egy tál potpru… potru… protpu… szóval azokat az illatos szirmokat.

Legalábbis ezt mondják. Az általános vélekedés szerint, ha egy férfi szexmániás, akkor macsó, igazi csődör. Ha viszont egy nő több „azt” fog, mint kilincset, akkor egyszerűen ribanc. De vajon Pasiszemmel elfogadjuk ezt az általánosítást?

Pasiszemmel kiábrándító, ahogy korunk párjai egymáshoz szólnak. Azt mondják: a kutyájával beszél így az ember. Nem igaz. Hiszen a blökit szereti. És elvileg a társát is. Ez nem férfi vagy női jelenség. Hölgyeim, Ti ugyanolyan hibásak vagytok, mint mi.

Pasiszemmel azt mondom, hogy ne nagyon. Főleg azért ne, mert nemcsak a szerelemtől, de annak elmúltától is képesek vagyunk hülyét csinálni magunkból. Erőteljesen felfele ívelő lúzerségi görbénk pedig leginkább a közösségi oldalon rajzolódik ki.

Pasiszemmel ez is olyan egyszerűnek tűnik: megismered a Hölgyet, egy-két ital, irány a lakás, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Mint a filmekben. Csakhogy az élet nem film. Egy éjszaka alatt sok minden történhet. Még az is, hogy elmarad az a bizonyos éjszaka.

Szeretnéd nézni a meccset? Behozzam a sörödet? Tálalhatok? Szóljak az egyik barátnőmnek? Ezek azok a női kérdések, amelyeket pasiként valóban szeretünk. De Hölgyeim, sajnos vannak olyan bekérdezéseitek, amiktől a falnak megyünk.

Mert a férfiaknak el kell menni! Ez így önmagában nem igaz, hiszen mindnyájunknak el kell menni. Csak a miénk látványosabb. Nem maradhat rejtve, nem lehet eljátszani. És ha menni kell, nekünk egyáltalán nem mindegy, merre kanyarog a tejjel-mézzel folyó Kánaán.

Imádok hadakozni a sztereotípiák ellen! Ebből erre a hétre is jut egy. Miszerint ékszereket, kiváltképp gyűrűket hordani férfiatlan dolog. Mégis sokan viselünk ilyesmiket. Akkor mi mind nőiesek lennénk? Megvédem magunkat - Pasiszemmel.

A szerelem bárhol ott leselkedhet ránk. Ezt a banális, mégis reális közhelyet azonban hajlamosak vagyunk semmibe venni. Pasiszemmel sok nőt kapásból elérhetetlennek látunk, és eleve feladjuk a hódítást, anélkül, hogy egyáltalán belevágtunk volna.

Beköszöntött a tavasz! Ez pedig azt jelenti, hogy a sötét órák mellett a szoknyák is rövidülnek. Ó, Pasiszemmel oly’ szép ez a látvány, akár a zöldellő fák, ám ne felejtsük el, hogy a szoknyának úrnője is van…

„Na, most? Nem, még mindig nem… Hihetetlen! Mióta csináljuk, én ennyi idő alatt már legalább háromszor… Na, na, most? Talán? Nem… Drágám, mikor mész el? Hogy így nem tudsz? Micsoda?!?! Neked sosem volt még orgazmusod férfitől?!?!”